A démoni és isteni játék Marguerite Duras interjúja Michel Platinivel (RÉSZLET) Duras : A futballpálya, az a tér, ahol a játékosok játszanak, amelybe be vannak zárva, egyfajta színház, s amellett egy összecsapás helyszíne, úgyhogy egyszersmind politikai tér is. Amint az embernek valamiért játszania kell, még ha az pusztán csak a gyõzelem is - olyan gyõzelem, melyet a sérelmek igazolnak -, többé már nem egyszerûen csak a játék kedvéért játszik, hanem egy ellenség ellen. És minden megengedett, amikor arról van szó, hogyan lehet befeketíteni az ellenséget, igazolva a legyõzését. Senki sem mentes ettõl a borzalomtól. Természetesen nincs konkrét politikai vetülete annak, ami egy stadionban történik. De mindenképpen megjelenik a kizáró szemlélet, a rasszizmus - mindegy, melyik szót használjuk. Persze biztos vagyok benne, hogy önben soha nem volt meg ez az érzés. Platini : Nem, soha. Ez igaz. Duras : Van egy bizonyosfajta prefasizmus, egy ártatlan fasizmus, amely ott lebeg a stadionokban, mint ahogy bizonyára az iskolákban, az egyetemeken, a politikai pártok tagjaiban is. Platini : Tudja, a legtöbb esetben ilyen szempontból nincs két tábor a stadionban: a Parc des Princes-ben mindenki francia, Londonban mindenki angol. | |
|